People often compare Bitcoin to privacy-focused projects like Zcash, but they were never built for the same mission. Founding matters Bitcoin launched with no company, no foundation, no premine, no founders’ tax — a once-in-history, organic, leaderless emergence of digital money. Zcash launched in 2016 with a tech company (ECC), a foundation, a founders’ reward, and a formal roadmap. One emerged as global digital money. The other began as a tech startup with a cryptographic product — useful, but serving a different purpose. Auditability matters Bitcoin’s supply is fully verifiable by anyone. Zcash’s shielded pool and past bugs make full auditability impossible. You can’t build a monetary base layer on unverifiable supply — but you can build a solid privacy-tech business on top of advanced cryptography. Hashrate matters Bitcoin: ~1.1 ZH/s (≈ 1.1×10²¹ hashes/s). Zcash: ~15 GH/s (≈ 1.5×10¹⁰ hashes/s). A ~76,000,000,000× difference. Bitcoin is a global power grid — massively redundant and impossible to take down. Zcash is a small-town energy system — perfectly fine for specialized, local use, but not designed to secure the world’s monetary base. And that’s the point: Zcash might succeed as a privacy-driven tech venture with niche use-cases — but Bitcoin became the monetary standard because of unparalleled: decentralized origins + full auditability + global hashrate security. One is digital money. The other is a cryptography company with a product.

Vasárnap reggeli edzés kész, és közben azon gondolkodtam, milyen tíz év van mögöttem — és mennyire sok minden változhat tíz év alatt. Azért osztom meg ezt veletek, mert hiszem, hogy mindannyian sokkal többre vagyunk képesek, mint amit ma gondolunk magunkról. Ez a felismerés teljesen megváltoztatja az ember életét. Amikor megszületett a második gyermekem, a fiam 👶, eldöntöttem: olyan apa akarok lenni, aki energikus, türelmes, jelenlévő és magabiztos. Aki példát mutat fegyelemben, szeretetben és tartásban. Akkoriban még nagyon messze voltam ettől. Tudjátok jól, milyen az, amikor belül üvöltesz, mert olyan döntéseket hoznak a fejed felett, amelyek nem egyeznek az elveiddel. Sokszor éreztem, hogy nem az a férfi vagyok, aki szeretnék lenni. Aztán elkezdtem változtatni. Nem varázsütésre, hanem lépésről lépésre. 🎧 Motivációs videók, könyvek, podcastok — és ezek nem oldottak meg mindent, de megmutatták az irányt: hogy az élet egy út, nem egy pillanat. Rájöttem, hogy a kitartás nem azt jelenti, hogy mindig erős vagy, hanem azt, hogy minden bukás után újra felállsz. És lesznek bukások, lesznek nehéz napok, lesz, hogy teljesen elveszíted a fonalat — de ez mind része a folyamatnak. A tíz év lényege pedig ez lett: olyan életed építesz magadnak, amire büszke tudsz lenni. 😌 És ha ma úgy érzed, nehéz helyzetben vagy, nem vagy megbecsülve, vagy nem érzed a saját súlyodat a világban — hidd el, tudom milyen. A legtöbben azt hiszik rólam, hogy mindig minden megvolt, és minden simán ment. De a felszín alatt ott vannak ugyanazok az éjszakák, ugyanazok a kérdések, mint bárki más életében. A különbség csak annyi, hogy folytattam. A tanultak alapján ma már azt mondom: tíz év alatt bármit el lehet érni. Bármit. 💡 Vázold fel, milyen ember szeretnél lenni tíz év múlva. Milyen érzéssel akarsz élni, hogyan akarsz reggel felkelni, mivel akarsz foglalkozni, kik legyenek körülötted. Aztán bontsd le évekre, hónapokra, apró lépésekre. Így lesz a vágyból terv, a tervből pedig valóság. A következő tíz évem most indul — negyventől ötvenig. És ugyanilyen tudatosan szeretnék haladni: építkezve, teremteni, fejlődni, tanulni. Ötven után pedig teljesen mást fogok csinálni tíz évig, aztán majd meglátjuk, mit bír az orvostudomány, és milyen lesz a következő negyven évem. Szerintem így érdemes élni: naponta gondolkodni, de évtizedekben tervezni. Fejlesszétek magatokat, mert ha ma nem érzed magad megbecsülve, nem baj — csak menj tovább. Adj magadnak időt, türelmet, teret. A kemény munka és a folyamatos fejlődés mindig meghozza a gyümölcsét. 🍀 Nem holnap, talán nem is fél év múlva — de egy éven belül biztosan. És utána mindig lesz egy következő lépcsőfok. Én így építettem fel mindent, és így fogom tovább is. Szép vasárnapot nektek! Sziasztok! 💪🔥

Miért viszem el a kollégáimat egy többnapos külföldi útra? Miért pont Dubajba? És miért pont őket? Azért, mert emléket akarok gyűjteni velük. Az idő elmúlik. A munkahelyek változnak. Emberek jönnek-mennek. De egy közös élmény, egy közös utazás ott marad. Ez az egyetlen dolog, amit nem lehet pénzből utólag megvenni. A családommal is rengeteg időt töltök így — de a kollégáim is fontosak. Velük is életet élünk együtt, nem csak munkát. Dubaj pedig azért, mert ez egy másik világ, amit látni kell. Egy építőipari vagy vendéglátós szakembernek a pálmára, a felhőkarcolók közé, a hihetetlen szolgáltatási színvonalba belenézni: óriási inspiráció. Olyan élmény, amit hazahoztunk, és amit a vevőink fognak végül élvezni. Miért pont a vezetőket hozom? Mert ők irányítanak tíz, húsz, ötven, száz embert. Ők azok, akik nap mint nap hatással vannak a teljes vállalkozásra. Ők azok, akiknek gondolkodnia, terveznie és embereket vezetniük kell, nem pedig lapátolni vagy felszolgálni. A dolgozóknak nem ezekben a programokban hálálom meg a munkáját, hanem abban, hogy jobb vezetőket képezek, jobb folyamatokat építek, jobb rendszereket fejlesztek, amivel eredményesebbek lehetnek - amiből végül több pénzt tudnak haza vinni. Minden olyan kérést támogatok, ami csapatépítő, családi nap, közös program. Mindezeken felül jobb környezetet, jobb munkafeltételeket és jobb jövőt igyekszünk évről évre biztosítani. Nem tudok mindenkit elvinni. De rotálom a kollégákat. És aki bizonyít, aki fejlődik, aki hozzátesz — az előbb-utóbb jönni fog. Ez az egész nem “jutalom”. Ez befektetés a kultúrába. Abba, hogy milyen emberek vezetnek nálunk. Abba, hogy milyen értéket adunk a vevőinknek. És abba, hogy a munkánkat legyen mire büszkén emlékezni. A lényeg egyszerű: 👉 Értéket teszünk le az asztalra. 👉 A piac fizet érte. 👉 Én pedig visszaadom élményekben, fejlődésben, környezetben. Most pedig kíváncsi vagyok: Ti mit gondoltok erről? Helyes, ha egy vezető elviszi a csapatát külföldre inspirálódni? Vagy szerintetek máshogy kellene motiválni az embereket? Írjátok meg. Szívesen beszélgetek róla. 🙏